2008-11-28

Időzavarban...

Nem, ez nem egy novella, ez sajnos a valóság. Páran mondták nekem régebben, hogy az ember minél több dolgot csinál, annál többre jut ideje. Ezt privátim már akkor is kétlettem, de mondom legyen igazuk, én inkább maradok a kényelmesebb időbeosztásnál. Aztán úgy alakult, hogy egyre több mindent csináltam, és a kényelmes időbeosztásom valahol elszállt - majd jött ez az írásroham, és az ihlettől (hogy legyek nagyzolós is) már ott tartok, hogy konkrétan halasztgatok dolgokat, mert inkább leírok valamit még, mert tudom, hogy ha nem írom le, akkor hatvanfelé megy az agyam, és az a részlet sose lesz már ugyanolyan, vagy átírok el kész részt, mert közben jobb jutott eszembe, és mindeközben nemhogy többre nincs időm, de sokkal kevesebbre. Egészen konkrétan még soha nem fordult elő, hogy frissen megvett könyvet egy hét után még el se kezdjek olvasni, szegény Pinker meg ott hever az ágyam mellett és nincs rá időm. Meg le vagyok maradva legalább féltucat emillel, amikre válaszolni kellene. A fényképezőgépet se vettem a kezembe se egy hete. Vagy kettő. A gépelésekkel is le vagyok maradva. És akkor még a munkát nem is említettem, mert azzal próbálok leginkább lépést tartani, tekintve, hogy nagyon muszáj.

Úgyhogy elnézést mindenkitől, de nekem lett igazam, és a több dolog nem nyújtja meg a nap óráinak a számát.

2 megjegyzés:

Gyorgyi írta...

Valószínűleg nem véletlen, hogy a nagy írók legfeljebb a kávéházig jutottak el napközben, egyéb munkát nemigen végeztek. Az irodalom, mint minden szerzői tevékenység, teljes embert kíván. Az ihletet nem lehet időponthoz kötni, viszont nagyon hamar el tud szállni, ha az ember nem írja le azonnal, ami épp eszébe jutott.

Quicksilver írta...

Igen, nagyon el tud menni az ihlet, ha nem írom le, amikor jön...