Mennyire sokkal nehezebb és többet vesz ki az emberből leírni valamit... én magamnak képzelem el ezeket a történeteket évtizedek óta, amióta csak vissza tudok emlékezni, de soha olyan hatással nem volt még rám egy sem, mint most, amikor életemben először leírtam egyet, illetve még írom is. Alkotás ez, addig oké, de alkotás akkor is, ha csak elalvás előtt végigálmodok egy történetet, és az, ha van is neki egy alternatív valóság élménye, mégsem olyan hihetetlenül erősen hat rám, mint ez most...
2008-11-18
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
8 megjegyzés:
De még milyen nehéz... :)
De miért írsz angolul?
Györgyi, ezt már leírtam az előző résznél... :-)
Így kezdtem el fantasy-történeteket költeni, és így maradtam. :-)
Üdv itt az én kis blogomban Turul 2k2, szerintem is nehéz. Az én legnagyobb bajom az az, hogy már rég kész van a történet, csak nem tudok ennyit gépelni egyszerre.
Tényleg, bocsi!:)
Amikor azt olvastam, még nem láttam alatta kommenteket, azóta meg nem néztem vissza.
Nem messze tőlem van egy kastély. Felújitás alatt áll. Működik benn egy akadémia azzal a névvel, mely az emiled ekőtagja. Angolul írsz, az egykori tulajdonosok Kanadába emigráltak, túlzó feltételezés, hogy megáll a rokonság...?
Egyébként sajnálom, hogy angolul írsz és nem franciául, így kimaradok a kommentelés lehetőségéből. Sajnálom.
Györgyi: küzdök keményen a html-lel meg az XML-lel, hogy felkerüljenek a sidebarra a legutóbbi kommentek... egyenlőre nem sok sikerrel. Addig ez van, a régebbieket én sem mindig veszem észre azonnal.
Nádasdladány? Tőlem sincs messze. A rokonság legenda. Ki tudja. Ki hiszi. Engem nem zavar, se pro se kontra mára már.
Franciául én nem tudok sajnos, marad az angol és a magyar.
Megjegyzés küldése